„Lemondhatunk-e az idomító lovaglásról a modern használati lovak kiképzésében?”
teszi föl a kérdést Josipovich Zsigmond huszár vezérőrnagy (1869-1945).
Manapság a korabeli „használati ló” kérdése másként vetődik fel, mint a múlt század első felében, mivel a lovakra nem a háborúban számítunk, hanem a lovas sportokban, vagy a szabadidős lovaglásnál. Abban viszont megegyezik a cél, hogy megbízható lóra van szükségünk.
Amikor lóra ülünk, szeretnénk biztonságban érezni magunkat, elkerülni a baleseteket, közben pedig akár sportteljesíményt is elvárunk hátasunktól, tehát szükséges, hogy számíthassunk rá.
Milyen képességekkel rendelkezik egy megbízható ló?
Elsősorban, hogy jó egyensúlyban legyen, és képes legyen megtartani az egyensúlyát a lovassal együtt is.
„Amint azt G.Rau egyszer találóan megjegyezte a veleszületett egyensúlyban járó lóval kapcsolatban – mely tulajdonképpen már idomított, mert hosszú száron, felépítése és energiája révén önmagát hordani tudja – hogy az alkalmas modellekből még jóval több ilyen lovat kellene előállítanunk, hogy velük gyorsabban és kevesebb idomító munkával érjük el célunkat, azaz azt, amit mi a használati lótól elvárunk.”
Hogy is néz ki egy „használati ló” lépésben, ügetésben és vágtában?
A könyv képei szerint itt láthatjuk:
„Ám sajnos jelenleg nem elég, pontosabban túl kevés ilyen ló áll rendelkezésünkre, és ebből adódóan idomítással kell kiegészítenünk azt, ami a lovakban természetükből adódóan hiányzik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden használati lónak a rendszeres idomítás minden feladatát végig kellene járnia, de azokban a feladatokban rendszeresen iskoláznunk kell, amelyek egyensúlyban járó lóvá fejlesztik. Ezért nem mondhatunk le az idomító lovaglásról.”
Hát ez a „manapság” a XXI. században, a mi napjainkban is így van. Tehát jelenleg is feladatunk a lovak képzése, helyes idomítása.
„Hogy milyen szintű legyen az idomítás, azaz mely feladatokat lehet vagy kell alkalmazni, véleményem szerint nem lehet általánosan előírni, hiszen a kiképző itt sem várhat el sem többet, sem pedig kevesebbet, mint amennyit a ló egyéni képessége alkalmazásának szempontjából megkövetel.”
„Az erős, jó felépítésű lovaknak rendszerint nincs szüksége sok idomításra, így elsősorban terepen történő céltudatos, rendszeres munkával könnyen elérhetik kiképzésük szükséges mértékét. A gyenge, rossz felépítésű, ideges, menős lovakat ezzel szemben elsősorban egy jó, óvatos és jól átgondolt idomítóképzésnek kellene alávetni, mielőtt – ugyancsak alapos – terepen történő képzést kapnának. Azt a kérdést, mely feladatokat kellene alkalmazni, véleményem szerint nem lehet az idomító-feladattár részletekbe menő rövidítésével megválaszolni.”
A továbbiakat olvasd el a „Lovaglótanárok a lovaglásról” c. könyvből, melyet itt tudsz megrendelni:
https://lovamvan.hu/az-orkenyi-iskola/lovaglotanarok-lovaglasrol-c-konyv-megrendelese/
Halász Péter lovas edző és lókiképző
(A könyvből való részletek kiemelését a Szaktudás Kiadó Ház Zrt. hozzájárulásával tettem.)
