Vaquero levade 2016

Bodó Imre : Egyensúly

Posted Posted in lókiképzés

Az idomítás célja a könnyed mozgás elérése. Egyensúly nélkül pedig nincs könnyed mozgás.  A ló egyensúlyban van, ha a lovas egyszerű segítségekkel tetszés szerint meg tudja változtatni a súly elosztását az alátámasztási pontokon.  Annál tökéletesebb az egyensúly, minél könnyedebben tudja a lovas elmozdítani az ülésével a súlyt a különböző irányokba.  A lovas ülése, súlyának természetes elosztása a végtagokon és a ló menőkedve fogja eredményezni a megfelelő mozgást.

Vaquero levade 2016
Vaquero 2016

Bodó Imre : Egyensúly

“…nincsen lovaglás menőkedv és lendület nélkül. …egyensúly nélkül viszont nem lehet helyes lovaglást végezni. A ló egyensúlyának elhanyagolása vagy az egyensúlyi hibák elnézése az eredmény középszerűségét hozza maga után. Ezért kell tehát az egyensúly problémáját közelebbről is megvizsgálni és annak fogalmát teljes egészében megérteni. A jobb megértés kedvéért a kérdés tanulmányozásához néhány esetet írok le, hogy alaposabban megfigyelhessük a ló mozgását.

1. Vegyünk egy szabadon mozgó lovat, amely mindennap látható és figyeljük meg azt a könnyedséget, amivel a ló a leghirtelenebb irányváltoztatásokat, megállásokat, félfordulatokat teljes vágtában képes végrehajtani. Ez arra enged következtetni, hogy a szabadon mozgó ló teljes mértékben uralja testének tömegét. E megállapítás mindenfajta lóra vonatkozik a percherontól kezdve a shetlandiig és a telivérig egyaránt. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a ló természeténél fogva tökéletes egyensúlyban van.

2. Vegyünk most egy lovardai lovat, afféle öreg “tanárt”, amely a szokott lovassegítségekre nemigen számíthat és megszokta, hogy saját feje után menjen. Ültessünk rá egy fiatal lovasgyereket, akinek látszólag van ugyan egy “kis” ülése, de kevés a “tekinténye” és még sokkal kevesebb a befolyása. A ló békésen és erejével takarékoskodva üget a pályán, nem törődve azzal, ami a hátán történik. A lovagló tanár egyetlen jól ismert vezényszavára vagy csupán lovasa iránt érzett jóindulatából, tökéletes módon beugrik vágtába és általában végez mindent, de pl. hirtelen szeszéllyel megfordul és megáll egy másik ló mellett a lovarda közepén. Ha megpróbálnak vele ugratni, be fogja bizonyítani, hogy a legeslegutolsó pillanatban képes lovasa akaratával szembeszállni, leállni, teszem azt egy sövény előtt, amelyet már voltaképpen sok-százszor ugrott. Hirtelen támadt jókedvében csikóhoz méltó bakugrásokra is képes, majd lustaságból vagy védekezésből teljesen a fején jár. Esetleg tökéletes egyensúlyban is járhat, ha arra éppen kedve szottyan. Ő az ura a helyzetnek, s ezzel láthatóan él is, amit könnyen meg lehet érteni.

3.  Kérjünk meg egy jó lovast ebben az esetben, hogy üljön fel egyszer erre a rokonszenves lóra és próbálja elérni mindazt, amit az előbb még a ló jószántából produkált teljes biztonsággal. A lovas minden tehetsége ellenére nem lesz erre képes, és ha néhány kisérlet után egy-két hirtelen megállást keresztül is tud vinni, vagy irányváltoztatást kierőszakolni, ezt csupán erőszakos behatásának és nem éppem finom segítségeinek köszönheti. Tehát lovasunk nem lesz teljes mértékben ura lova egyensúlyának, ami pedig a lovat illeti, egyensúlyának uralásából csak annyit engedett át lovasának, amennyit fenn is tartott magának. Tehát a ló békés megalkuvása volt csupán, ami elég gyakran előfordul, amikor a lovas egy elégtelenül belovagolt lovat használ.

4.  Figyeljünk meg ugratás közben egy másik lovat, nagyon biztos üléssel rendelkező, de ún. passzív lovas alatt, aki a behatásait gyakorlatilag a ló vezetésére és a szükséges ütem megtartására korlátozza. A ló gyönyörű parcours-t fog menni, és a hozzáértő meg lesz lepve tökéletes egyensúlyától, melyet minden körülmények között megtart, mind az irányváltoztatásoknál, mind az akadályok előtt, felett és után. Egy meglehetősen széles vizesárok ugratása után pl. kevés mozdulattal, magától eléri a kellő összeszedettséget, hogy az árkot közvetlen követő stacionátát is teljes biztonsággal ugorja. Mily tökéletes egyensúlyban lévő ló, mondják majd. Vajon természetes egyensúly-e ez az egyensúly? Ez igen ritka eset, legtöbbször azonban ezt a természetes képességet az egyensúly könnyed ellenőrzésével, de gondos belovaglással fejlesztették és javították; ezzel megtanították a lovat, hogy minden körülmények között tömegének ura maradhasson. Ez a Caprilli és követőinek “természetes lovaglás”-a. Ebben az esetben lovának ösztönös belovaglással alátámasztott vagy kiegészített képességére támaszkodva a lovas átengedi lovának az egyensúly megtartását és szabad használatát. Az ösztönösség és belovagoltság viszonya itt esetenként változik. Hozzá kell tennem, hogy mindez csak jó lovas és jó ló esetében lehetséges. Továbbá meg kell állapítanunk, hogy ez az eset tereplovaglásnál gyakori, az ugratásnál ritkább s a díjlovaglásnál pedig nem létezik.

5.  Sokkal nehezebb a megfigyelése annak az esetnek, amikor egy igen jó lovas belovagolja a lovát, kitűnő eredménnyel; a könnyed segítségekre, erőszak alkalmazása nélkül, a ló nem szegül ellen; gyors és ruganyos megállásokat, fordulatokat, megindulásokat és hátraarcokat mutat be. Ennél az együttesnél az akadályok ugratása is a tökéletes uralom jegyében zajlik le. A megfigyelő ugyanazt a benyomást kapja, mint amikor egy szabadon mozgó lovat kísér figyelemmel. Idáig eljutni már lovasművészet, ez az idomítás tetőfoka. Tehát itt már a lovas uralja lovának egyensúlyát.”
“Ha a belovagoltságnak ezt a fokát -mondjuk- a díjlovaglásnál elég gyakran meg is közelítjük, az ugratásnál ritkább, a tereplovaglásnál pedig jóformán alig figyelhető meg.”

Oszd meg!