Hogy megy a lovam

Ok, rendben, van egy lovam, és én azt gondolom, hogy majd saját magam mindent megoldok, és kiképezem, hogy a legjobb legyen. Persze, ez jó ötlet. Na és a ló mit szól ehhez? Értsd meg, hogy a ló nem akar tőled semmit. Te akarsz bármit a lótól. Te akarsz ráülni, te akarsz büszkélkedni vele, te akarsz vágtatni az erdőben, a réten, te akarsz dobogóra állni, te akarsz győzedelmeskedni általa. A lónak nincs szüksége rád. Minden csakis rólad szól. Ez egyérteműen öncélú. A ló azt akarja, hogy hagyják békén az emberek. A ló szeretne létezni csakis békében, a saját világában, a saját fajtársai között. A ló szeretne legelészni, sétálgatni, túlélni, utódokat nemzeni és felnevelni. A ló szeretne a természettel együtt létezni. Az ember kitalálta, hogy a lóval gyorsabb, erősebb, ügyesebb lehetne, és más emberek felett is győzedelmeskedhet. Rájött, hogy saját céljaira eszközként remekül fel tudja használni ezt a csodás lényt. Vagyis eszközként használhatja. Megkérdezte valaha is a lovat, hogy mit szól ehhez? Dehogy. Elvárta, hogy adja hozzá magát ezekhez a célokhoz. Persze, milyen jól hangzik, hogy “mozgáskultúrát tanítunk a lónak…” De hát ez az emberről szól. A ló kiválóan tud piaffe-ozni, vagy ugrálni a magasba, aminek neveket ad az ember. De nem akarja kérésre megtenni, hanem csak amikor kedve támad rá… Az ember gondolja, hogy ezeket a mozgásokat a cirkuszban is meg kéne csinálni, meg a versenyeken, mert az milyen látványos, meg hát pénzt lehet kérni érte… Hát ezek után tessék megbecsülni, gondoskodni a lóról, és nagyon hálásnak lenni, hogy bármit is megtesz a kedvünkért. Tessék alázatot gyakorolni, és mindent megtenni, hogy a ló egészséges legyen, és ne szenvedjen szükséget. Tisztelet, becsület, alázat, köszönet, gondoskodás… Így rendben.

Oszd meg!