Elengedettség: Kétféle elengedettségről beszélhetünk, melyek összefüggenek egymással.
Az egyik a külső (fizikális) vagy testi elengedettség, a másik a belső (mentális) elengedettség.
A külső (fizikális) elengedettségről:
– A fizikális elengedettség előfeltétele a fizikális egészség. A kiképzéskor nem szoktuk részletesen taglalni, mert egyértelműnek vesszük, hogy csak fizikálisan egészséges lóval dolgozunk. Fontos viszont megemlíteni, hogy a képzés kezdése előtt meg kell győződni a ló jó egészségi állapotáról. Beteg vagy mozgásszervi problémákkal küzdő lóval nem végzünk kiképzési feladatokat (a rehabilitációs foglalkozást nem nevezném kiképzésnek).
– A ló elengedtetése: A Német idomítási skála néven közismert kiképzési ajánlás (ütemesség, elengedettség, támaszkodás, lendület, egyenesre igazítottság, összeszedettség) szerint az ütemesség a legelső követelmény a lóval szemben. Én szívesebben kezdem az elengedtetéssel a foglalkozást, ugyanis az elengedett ló automatikusan ütemes lesz, tehát eleve segítettem a lónak, és nem lesz kényszer az ütemesség. Az elengedett ló mintegy felajánlja az ütemességet. Az elengedtetést már álló helyben elkezdjük azzal, hogy minden irányban és minden módon elmozgatjuk a lovat (ld, álló helyben testsúly áthelyezés, hajlítások, vállat be, farat be). Ezután vezetjük a lovat kézen, és következhetnek a hajlítások, oldaljárások, hátra léptetés, végül elindíthatjuk a lovat kis körön, lépésben kisérve. Először mindent lépésben, lassan végeztetünk a lóval, és csak akkor folytatjuk a munkát magasabb jármódban, amikor az alacsonyabban minden jól “működik”.
Kulcs: a hajlítás
A belső (mentális) elengedettségről (A mentális elengedettség összefügg a fizikálissal.):
– Első feltétel: a bizalom. Egy mozgásában kiegyensúlyozott, láthatóan laza, elengedett ló érzelmi állapota is nyugodt. Ha viszont állandóan fent van a feje, keresi a veszélyt és a menekülési útvonalat, akkor nem tudja elengedni magát, feszeng, nyugtalan, és balesetveszélyes lesz a vele való foglalkozás. Ilyenkor nagy valószínűséggel fél a ló, bizalmatlan a környezetével vagy az emberrel szemben. Induljunk ki abból, hogy a ló egy “menekülő, zsákmány állat”. Szűrjük ki az esetleges félelmek lehetséges okait, és alkalmazzuk a barátkozós játékokat, illetve az ló veszélyforrásokra történő érzéketlenítésének módszereit.
– Második feltétel a száronlét. Amikor a ló elfogadja azt a keretet amit a lovas felkínál számára, akkor száron van. Vagyis a ló előlről beletámaszkodik, és hátulról sem lép ki a lovas által meghatározott távolságba, ill. távolságból. (Távolság alatt a keret méreteire gondolok.) A felvevő és az előre hajtó segítségbe puhán belehelyezkedik, leköveti azt. Ezt az állapotot álló helyzetben és mozgás közben is minden jármódban el kell érnünk a lónál. Ilyenkor a ló teljesen kiegyensúlyozottá válik, a lovasára figyel, együttműködő és szorgalmas lesz.
A szárra állításhoz a képzés első időszakában kell egy nyomás elölről, majd hátulról is, de csak addig, amíg a ló nem enged. Amint engedett a ló, a nyomás a részünkről azonnal csökken. Így lassanként a ló “felpuhul”, tehát a száronlét fenntartásához nem szükséges feszes szár, állandó erős előre hajtás, vagy bármilyen kényszerítő eszköz. Szükséges viszont a ló együttműködősége (együttműködő képesség és együttműködő készség). Ez pedig a figyelmes kiképző következetes segítségadásai révén hamar ki tud alakulni a lóban.
Kulcs: a száronlét
