Albert Einstein rájött, hogy a legnagyobb őrültség elvárni hogy más legyen a végeredmény, miközben ugyanazt csináljuk mint eddig…
Mi köze mindennek a lóhoz?
Van valami, amit fel kell végre fedeznünk nekünk, akik lóval foglalkozunk. Meg kell végre érteni, hogy nem várhatunk el jobb eredményt lovunktól, ha semmivel sem foglalkozunk vele másként, mint korábban… Nem kell ehhez tudósnak vagy zseninek lenni. Ehhez elegendő a józan megfontolás.
Sikeresebb akarsz lenni lovaddal?
Tegyél meg egy egyszerű dolgot: Tanulj meg többet a lóról, a vele való foglalkozásról. Keress olyan lovas szakembert, aki át tudja adni tudását. Olvass olyan lovas szakkönyveket, melyekben leírták a nagymesterek a technikákat. Ha teheted, járj el lovas rendezvényekre, versenyekre, ahol találkozhatsz más lovasokkal, és meg tudjátok beszélni a tapasztalataitokat.
Albert Einstein:”Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal
a gondolkodásmóddal,amivel teremtettük őket.”
Édesapámat Makkos Vilmost idézem egy újságcikkből /2002./:
” Meglátásom szerint a legnagyobb baj az,,ahol ennek a sportágnak fényes múltja van,, nincs össze tartás,nagy a széthúzás! A másik ,hogy akik ezzel foglalkoznak a ló kellő kiképzése nélkül túl gyorsan akarják a sikert,nincs türelmük,ez pedig megbosszulja magát.”
“Azt tanácsolom a fiataloknak,hogy csak az válassza ezt a sportot,aki vállalja a sok munkát
és lemondást,az eredményességért a lovaglás szépségéért,és aki szereti,megbecsüli a társát a lovat.”/1998/
“Ebben a sportágban ,rengeteg a munkával,nagy türelemmel, kitartással,lehet egy lovat
igazán felkészíteni a versenypályára. Kevés és nincs rögtön látványos eredmény, s kisebb a népszerűsége,mint más sportágaknak.. De ez talán több is mint sport!
Nekem megadatott,hogy egész életemben megszállottként azzal foglalkozzak,amik az örök szerelmeim a LOVAK! “/1985./
Édesapám csak az utolsó évben nem járt versenyekre,de addig a melegítő pályánál volt
és figyelte az ifjú lovasokat és várta,hogy tanácsot adhasson, önzetlenül,szívesen tette .
De bizony volt olyan is, aki alá a gazdag papa,kész lovakat vett,/a pálya szélén szóban lovagolók/ egyik alkalommal püfölte a lovát,és apám csak annyit mondott nem lesz ennek jó vége!Köze van hozzá?Jött apuka azonnal! Attól kezdve nem kívánt annyira ott lenni.
De élete végéig látogatták volt tanítványai,kiváncsiak voltak véleményére,vitték felváltva
magukhoz,hogy lovak közelébe lehessen. Nagyon jó szeme volt ,messziről megmondta a
lovak származását.és melyik ló mire lesz képes.
Biztatta a tehetséges lovasait a tovább lépésre. katonai szolgálatra bevonulóknak intézte Kiskunhalast, vagy a Bp.Honvédet, fiát is elengedte érettségi után Sáripusztára tanulni. Tanítványa volt Dallos Gyula díjlovas,Horváth Zoltán military, Rozmán Ferenc szakedző tanár.
Híve volt annak “Tanulj meg többet a lóról….,és hogy sokat kell foglalkozni vele..
Hitt abban,hogy a magyar újra Lovas Nemzet lesz! Nagyon várta a változásokat,de sajnos a Kincsem Nemzeti Lovas Programot már nem tudta megvárni,2012.búcsúztunk el tőle.
Kedves Kati! Nagyon köszönöm a szívszorító bejegyzést. Sajnos inkább szomorú, mint vidám a történet. Azt tapasztalom, hogy túl sokan vannak, akik okosak, és kevesebben akik tényleg tudnak. Reménykedni tudok csak, hogy ebben az országban is tisztelni fogják a tudást… Saját körzetemben én is kevésnek érzem a tanulni akarást. Sok Vili bácsihoz hasonló lovas emberre volna szükség! De hol is vannak ők?