A megfigyelések alapján megállapítható, hogy a ló egy félénk, menekülő zsákmányállat. Az idők során mindig is mint növényevő, a húsevő ragadozók táplálékául szolgált. Hogy életét mentse, első és leghatékonyabb védekezése volt a menekülés. A testfelépítése, az érzékszervei, a figyelme erre rendezkedett be, és állandó készültségben volt, mivel bármikor bárhonnan érhette támadás.
Ez a menekülési ösztön a mai napig jellemző a lóra, és ebből adódik a számunkra sokszor váratlan és érthetetlen viselkedés, amit tapasztalhatunk lovunktól. Tehát a sok esetben rosszindulattal és kiszámíthatatlansággal vádolt lovunk felmentést kaphat. Toleránsabbak és felkészültebbek lehetünk vele. A ló mint ösztönlény nem tud előre tervezni mint az ember. Akció-reakció mechanizmusok révén “működik”, ezért nekünk kell előrelátóan gondolkozni, és felkészülni minden várható helyzetre. Ez a mi felelősségünk!
Ha bővebben érdekel a téma, hívj vagy írj:
Halász Péter lovas edző és lókiképző (65/856/1990/24438) Tel.: 30/2838686
Két gondolat ide: a megértés mellett tanítsuk meg a lovainkat viselkedni. Már csikó koruktól kezdődően felkészíthetőek szinte minden számukra különleges” zavaró” tényezőre,és munkába fogásukkor már egészen másként viselkednek megbízhatóan mint őseik. A másik gondolat a tudatos tenyésztés felelőssége is. Már nagyapáink is szelektálták tenyésztőként lovaikat nemcsak fizikális munkabírásuk,hanem agyi- viselkedési szokásaik szerint is. Problémás viselkedés zavaros lovat nem tenyésztettek hanem levágatták, nem veszélyeztették magukat. Manapság a magukat tenyésztőnek aposztrofáló személyek zöme nem fordít elég figyelmet a viselkedési morálok elemzésére, szinte csak a teljesítmény és a származás meg elérhetőség alapján fedeztetnek, nem vizsgálva a két egyed viselkedési normáiból következtethető utódi viselkedési esélyt.
Egyetértek. Viszont minél inkább megbízik lovasában, annál kevésbé kerekedik felül ösztönvilága. Nem fél semmitől, mert a gazdi azt “mondja”, nincs rá oka.