Párbeszéd a ló szájával

Hogy is értsem ezt? Hát van egy kommunikációs kapcsolat a lóval, mégpedig a zablán keresztül. Az ember gyakran helyez zablát a ló szájába, gondolván, hogy annak segítségével könnyebben fogja irányítani és befolyásolni jószágot. Ha azt akarom, hogy megálljon a ló, úgy gondolom, hogy a kantárszárat meghúzom, és az a zablán keresztül úgy fog hatni, mint a kézifék. Találkoztatok már ezzel a jelenséggel? Na mármost, ez egy párbeszéd volt a ló szájával… De milyen minőségben? Ezt a párbeszédet kell lefinomítani, a kézmozdulataimat rugalmassá, könnyeddé, érzővé tenni, hogy a párbeszéd minősége megfelelően finom és minőségi legyen. Akkor tudom elérni a ló teljes együttműködését, ha a kezeim intelligens kezek… ha a szárkezelésem kiállja a cérnatesztet!  Nahát ezt nagyon sokat kell tanulni, gyakorolni, és fejleszteni a párbeszéd finomságát. Persze ehhez a lovat is finomítani kell, érzékenységét, együttműködőségét és az egyensúlyát fejleszteni. Már hallhattuk néhányszor, hogy a ló száját tisztelni kell! Hogyan is várhatnám el a finom kommunikációt, ha durván belerántok a ló legérzékenyebb testrészébe, a szájába. A zablát nem durvaságra kell használni, hanem a lehelet finom kommunikáció eszközeként!
A kezek finom használatát már a földi munkánál érdemes elkezdeni. A sok gyakorlás földről meghozza a gyümölcsét:  mire a nyeregből is elkezdeném a lovat zablával irányítani, már a kezemben lesz az érzés, és a ló sem fog idegenkedni tőle, sokkal kevesebb lesz az ellenállása. (Még az elrontott lovak helyrehozatalánál is hasznos a földi munka! :))