“Ötödik láb”…

Tudtad, hogy a lónak melyik az “ötödik lába”? Az bizony a lovas keze… Miért is van ez?
A ló a ménesben születetten természetes egyensúlyban van, miszerint a többlet teher a mellső lábaira nehezedik. Ez érthető, hiszen az egyensúly törvényeinek megfelelően, amikor a ló legel, a nyakát lenyújtja, és a nyakának és fejének a súlya előre húzza a testét. Ezt meg kell tartani. Így tehát a ló “orrnehéz” lesz, de nem esik el, mert az izomzata ehhez a tartáshoz alakul…
A “türelmetlen lovas” a lovat felnyergeli, ráül a hátára, és a saját testének súlyával tovább terheli a ló elejét. A ló súlypontja megváltozik, előrébb tolódik, és a ló bizonytalanná válik, úgy érzi, hogy mindjárt orra esik. Ezért megindul előre, hogy korrigálja a súlypont változást. Ekkor a “türelmetlen lovas” megijed, belekapaszkodik a szárba, mert megpróbál fent maradni a nyeregben. Persze a ló beletámaszkodik a lovas kezébe a szájával, és így megtalálja az egyensúlyi helyzetet, amiben nem bukik előre. Vagyis megtalálja a megoldást, ami a lovas keze, és ez lesz az a bizonyos “ötödik láb“…  A ló legközelebb is így próbál egyensúlyban maradni, keresi az “ötödik lábat”, és ebből alakul ki a kemény szájú, merev nyakú, írányíthatatlan ló, ami elriasztja a kezdő, tanuló lovasokat, hiszen kellemes élmény helyett félelmet, beejtett hátú, merev lovat tapasztal, ami kényelmetlen, rázós, és ijesztő…
Kedves lovasok és lovaglást tanító lovas emberek, lókiképzők! Gondolkodjatok el ezen, és képezzétek a lovatokat, tornásztassátok, hogy elegendően erősek legyenek az önhordáshoz és a megfelelő egyensúlyhoz, ezzel együtt pedig képezzétek a lovasokat, hogy legyen független ülésük, és független kezük (lásd még a “Párbeszéd a ló szájával” bejegyzést >>).
Gondoljátok át, hogy ehhez mi minden kell!  Legfőképpen türelem, sok hónapos vagy éves kitartó, következetes és szakszerű gyakorlás …