A ló egyensúlya és engedelmessége III.
Szemelvények a Lovaglótanárok a lovaglásról c. könyvből
“Sajnos azonban kevés ló rendelkezik születésétől fogva ezzel a természetes egyensúllyal. Azaz mikor az elülső és hátulsó lábak egyensúlyban vannak, pedig ez egy hibátlan katonalónak (használati lónak) legjellemzőbb vonása kell hogy legyen.
A legtöbb ló, testfelépítésükből adódóan már szabadon is jobban terheli meg az elülső, mint a hátulsó lábakat. Ám néha találkozunk olyan lóval is, mely az általános szabálytól eltérően, felépítésének köszönhetően, tökéletes egyensúlyban hordja magát. Egy ilyen lovon ülve jól érezhetjük, hogy semmi más nem hiányzik belőle, ahhoz, hogy ideális katonalóvá válhasson – mint a lovasnyelv ABC-je és a terepen való szükséges gyakorlat. Az ilyen „vele született” egyensúlyban járó lónak nincs szüksége rendszeres idomításra, illetve mindössze annyira, amennyit az átengedőség és az engedelmesség megkövetel, azaz, hogy természetes tartásban is, könnyű támaszkodással mindig száron legyen, és a legkönnyebb segítségadás révén is átmenetileg összeszedett állapotba kerüljön. A munka hátralévő része azután történhet terepen.
A felépítésükből adódó, nem természetes egyensúlyban lévő lovak kiképzése nem ilyen egyszerű. Itt az idomításnak nagyobb szerepet kell játszania – éppen a hiányzó egyensúly megszerzése érdekében, ami a későbbi, a terepen történő munka alapja lesz. Mert a ló abból, amiből a természet csak korlátozottan ajándékozta meg – támogatás nélkül nem lesz képes adni sem.”
folyt.köv.
Halász Péter lovas edző és lókiképző
(A könyvből való részletek kiemelését a Szaktudás Kiadó Ház Zrt. hozzájárulásával tettem.)
