Független ülés
“Helyes iskolamunkát csak az a lovas tud végezni, akinek független ülése van.
Független az ülése a ló mozgásától és független saját maga ösztönös beidegződéseitől, vagyis, ha uralkodni tud végtagjain. Pl.: ha combot üt, vagy sarkantyút ad egyidejűleg, nem húz a ló szájába.
A lovon ülés és a lovaglás nem azonos fogalmak. A lovon ülés lényege abban áll, hogy a lovas testével puhán követi a ló mozgását, lovaglási szerveit nem használja, nem ad segítséget. Pl.: a futószárazásnál. Ezzel szemben a lovas akkor lovagol, ha lovaglási szerveit használja. Melyek a lovaglási szervek? Az ülőcsontok, a combok, a két kar és a felsőtest. Az a jó lovas, aki lovaglási szerveit egymástól függetlenül tudja használni. A jó lovas teste négy részből áll: A talptól a térdig, a térdtől a csípőig, a csípőtől a fejbúbig és a két kar. Ezt a négy testrészt annak dacára, hogy szervesen összefügg, egymástól függetlenül is kell tudni használni, ha jól szeretnénk idomítani. Az ilyen lovas a merev lovon az el-, illetve átengedőséget nem akarja egybevágó segítségekkel kikényszeríteni, ami amúgy sem fog sohasem sikerülni, hanem ennek elérésére különválasztott segítségeket ad.
Különválasztott segítségek: combot ütök és szárat engedek, vagy a szárakkal felveszek és a combbal nem hajtok, csak vonalon tartom a ló farát, csizmával és a két szárral.
Egybevágó segítségek: szárat állítok és combbal léptetek. Ezt azonban csak átengedő lónál, bizonyos gyakorlat megkezdésére jeladásul szabad használni, pl. a „piaffe”, vagy a „passage” megkezdésére.” Kókay Pál
folyt. köv.
