7. Szárat állítani (Kókay Pál)
“Szármértéke akkor van a lovasnak, ha sem a végrehajtani szándékolt gyakorlat előtt, sem azután nem kell kezeivel a szárakon azonnal előbbre, vagy hátrébb fogni a feltétlenül biztos és helyes vezetés biztosítása céljából. Általános hiba, hogy a lovasok a hasukon vezetnek, nincs szárérzékük. Az öklöknek elöl a helye. Mentől idomítottabb egy ló, annál kevesebbszer kell szármértéket változtatnunk és viszont.”
— A szármérték az a szárhosszúság, ami a lovas keze és a ló szája közötti finom kapcsolat fenntartásához szükséges. Ezt a szárhosszúságot nem a lovas fogja megszabni, hanem a ló nyakának hosszúsága “üzeni” a lovas számára. A ló képzettségének és egyensúlyi helyzetének javulásával, a ló feligazodásával ez a szármérték rövidülni fog. Az iskolaegyensúlyban mozgó, feligazodott ló szármértéke nem változik, ez teszi lehetővé az egy kézbe fogott szárakkal való vezetést. —
“Szárat állítani annyit tesz, mint szárat hatásba helyezni. A szándékolt szármérték elérése után a szárat nem szabad hátrahúzni. Ha ilyenkor rövidebb szárra van szükségünk, vegyünk még rövidebb szármértéket, de ennek megtörténte után újból vigyázzunk, ne húzzunk hátra, csupán annyi ellenhatást fejtsen ki derekunk, amennyi a szár kitartásához szükséges. Minden szárhatás bázisa a két ülőcsont. A szármértéket a szár állítása után meghúzott derekunk tartja ki. Hibás, ha valaki a szárakat leszorított kezével akarja kitartani. A helyesen lovagolt félvisszatartásnál — félfelvétel — az öklök és a karok csak közvetítő szerepet játszanak, mint a szár folytatása. A félvisszatartás szármértékének a meghúzott ruganyos derék szerez érvényt, az ülőcsontok és az egyenesre igazító combok révén.”
— Kókay Pál leírása szerint érthetővé válik, hogy milyen szerepe van a lovas derekának. A hamis puha ülés helyett a független ülést és a független kezet kell kifejlesztenie a lovasnak, hogy derekának a megtartó hatása egyértelműen érvényesüljön. —
