10. ÜTEM
“A ló lábmozgásában rejlő mozgékonyságot, vagy lomhaságot „ütem”-nek nevezzük, vagyis a ló tovahaladását jellemző szorgalmasabb, vagy lustább mozdulatok folytatólagos sorozata képezi valamely ló ütemét. Ha két patadobbanás között hosszabb idő telik el, úgy az ütem lassúbb, ha rövidebb, akkor élénkebb az ütem. Hosszabb lábú lónak lassúbb, rövidebb lábú lónak élénkebb a helyes üteme. Minden lónak megvan a maga egyéni helyes üteme, melynek élénksége a ló lábhosszúságától függ. Ez az ütem azonos egy bizonyos lóra mindhárom jármódban, csupán a tempó (iram) változik aszerint, hogy a ló hosszabbat, vagy rövidebbet lép, vagy ugrik.
Az ütemnek teljesen függetlennek kell lennie a tempótól egy teljesen belovagolt lónál.
Az idomítás kezdetén lévő lónál a tempó csökkentése majdem mindenkor a helyes ütem lassúbbodását fogja maga után vonni. Egy teljesen engedelmes, vagyis átengedő ló bármely jármód, bármely tempójában megmarad a helyes ütemben. Vagyis ha ügetésből rövid ügetésbe veszem fel, csupán tempót fogja csökkenteni, üteme nem lesz lassúbb. Ez úgy jön létre, hogy a tempócsökkentést lépései rövidítésével hajtja végre. Tehát ügetésben hosszabbakat, rövid ügetésben rövidebbeket lép, de mindig ugyanabban az ütemben. Ugyanez vonatkozik a vágtára, a rövid vágtára és a rövidített rövid vágtára is. Vágtában hosszabbakat, rövid vágtában rövidebbeket, a rövidített rövid vágtában ennél is rövidebb ugrásokat kell tennie, de mindig a helyes egyéni ütemében. Így pl.: rövidített rövid vágtában igen lassú tempóban megy a ló, de ugyanabban az ütemben marad, mint a rövid vágtában, csupán tempója lassabb a rövidebb vágtaugrások következtében. Hibás a vágta akkor, ha a ló a tempó sebesítésével egyidejűleg ütemét is sebesíti, vagyis lábait gyorsabban szedi fel a földről, mint azt a helyes egyéni üteme megkövetelné. Az ilyen ló a tempó sebesítését nem a vágtaugrások megnyújtásával, hanem lábainak a helyes ütemnél gyorsabb mozgatásával akarja elérni. Az ilyen hibásan kiképzett ló vágtában kapar, lassan halad, idő előtt kifárad.
Még egy példa a tempó és az ütem egymáshoz való viszonyának megvilágítására: a lovas rövidített ügetésből megállás nélkül átmegy piafféba. Végrehajtásánál a rövid ügetés tempóját fokozatosan csökkenti, s lassanként a tempót teljesen beszünteti, vagyis helyben marad, de az ügetés üteme nem szűnik meg, hanem folytatódik, a ló helyben üget.
Az ilyen ló már teljesen tudatában van annak, hogy az ütem független a tempótól. A ló iskolaszerű engedelmessége abban a mértékben növekszik, amilyen mértékben sikerül a lovasnak a comb és a szár segítségei révén megértetni vele az ütem és a tempó egymáshoz való viszonyát. Ennek gyorsabb vagy lassabb elérése a lovas rátermettségétől és a ló felfogásától függ. Egybevágó segítségekkel azonban sohasem érhető el.”
Kókay Pál
