Gondolatom ma: “Türelem rózsát terem…”

Gyerekkoromban a ló szeretete vonzott a lovardába és az istállóba… Persze egyáltalán nem tudtam irányítani a lovat. Szerencsém volt, mert kiversenyeztetett lovakra ülhettem fel, akik ismerték az ugrópálya minden szögletét. Így mivel ügyes gyerek voltam, nagyszerű mozgáskészséggel, egyensúlyérzékkel megáldva, egy esetet kivéve mindig rajta maradtam a lovon. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy gyerekfejjel és gyerek méretekkel nem lehet megtanulni lovagolni. 9 évesen épphogy leért a lábam a ló oldaláig. Ilyen korban legjobb, ha lovas tornázik valaki, és gyakorol a ló hátán évekig. Tudom, hogy minden gyerek vágya vágtázni a szabad természetben. Csakhogy meg kell ahhoz érni, fel kell nőni, különben túl kockázatos mulatság… Sokszor a türelmetlenség váratlan fordulatokat tud hozni, és akár egy életre eltávolít a lótól. Szóval türelem! Keresni kell egy jó tanítót, aki azon a szinten valóban ért az oktatáshoz, amilyen szinten a lovasnak épp szüksége van rá. Kell egy jó ló, amelyiktől valóban lehet tanulni, lovas érzést kapni. Ja, és persze évekig gyakorolni…