A motiváció egy belső késztetés arra, hogy valamit megtegyek. A motivációnak van erőssége és iránya. Ha van egy célom, amit nagyon erősen szeretnék elérni, akkor nem érzem az akadályokat vagy hátráltató körülményeket, és megteszek olyan dolgokat, amik valódi nehézségek lennének más esetben. Ha viszont egyszer megváltoztatom az eredeti tervet, és már nem akarom azt a dolgot, amiért eddig mindent megtettem, akkor a korábban láthatatlan nehézségek egyszer csak felbukkannak, és mint külső akadályok meg fogják nehezíteni a haladásomat. Ha egy lovat nagyon akarok, akkor eltűnnek a hibái, vagy elveszítik a súlyukat, szemet hunyok fölöttük, és mindenáron meg fogom szerezni. Ha később problémáim lesznek vele, már nem akarom annyira, és a hibák egyszer csak előbukkannak, és sokkal súlyosabbak lesznek, mint ami a valóság. Meg fogom magyarázni, hogy miért nem akarom már, és ha nem elég a magyarázat, keresni fogok további, akár nem valós hibákat is, és kitalálok egyéb zavaró tényezőket. Ha elmegyek egy edzőhöz lovaglást tanulni, és lelkes vagyok, akkor nem számít, hogy pl. milyen szavakat használ vagy éppen milyen cipőt hord. Ha csökken a lelkesedésem, és már nem akarok lovaglást tanulni, akkor ki fogom találni, hogy megsértett az az edző, nem is tanít olyan jól, vagy mennyire nem tetszik a kabátja, és már nem is akarok hozzá járni.
Ha kevés az érvelésem, és nem tudok szabadulni a helyzettől, akkor csinálok magamnak egy betegséget vagy egy balesetet, vagy egy korábbi betegségem hirtelen felerősödik, vagy pedig züröket keltek a környezetemben, megkeserítem mások életét.
