Eszköznek, vagy együttműködő élőlénynek fogom fel a lovamat? Van-e bennem annyi tisztelet az élőlény iránt, hogy felfogom, megértem, hogy ő kiszolgál engem, és nekem ezért kötelességem gondoskodni róla! Megértem-e, hogy ki van szolgáltatva nekem, és mégis szolgál engem. Ezt nekem kell megértenem, mert én akarok valamit tőle. A ló nem akar tőlem semmit… ám kötelességem ellátni őt, gondoskodni róla, mert alárendelt szerepet tölt be.
A természet megáldotta az embert a gondolkodás, a tervezés, az előre látás képességével. Kaptunk a természettől belátás, megértés, tisztelet, alázat erényeket is, hát használjuk! Érezzük át a felelősség súlyát, és bánjunk a lóval ennek megfelelően. A ló nem “sporteszköz”, még ha sokszor sport teljesítményt is várunk el tőle. Ha felelősséggel és alázattal közelítjük meg a lovat, társként kezeljük, együtt tanulunk vele, akkor van esélyünk rá, hogy jókedvűen lesz együttműködő, mindig számíthatunk rá, és átengedő lesz lovagláskor. Éppen ez a cél.
Őszinte, szép gondolatok ezek! A ló igaz társ, sok mindent érez, ért-, mégha nem is tud véleményt alkotni.Néha az is nagyon fontos az életünkben, ha valaki meghallgat, s ragaszkodik hozzánk, ahogy mi is!Ez a tiszta szeretet!