A lovasok először még csak “rajongók”. Azért keresnek egy lovas helyet, hogy ráüljenek arra a hatalmas tömegre, ami alattuk mozog. Ez sok esetben gyermekkori álmok, képzelgések, filmek, fotók csodálásának következménye. Tegyük fel, hogy megtalálták azt a bizonyos lovas helyet, és megvalósult egy álom, megvalósult a csoda, végre ott ülnek, a ló tetején… Ezt a mozgó csodát egy ideig nem zavarja semmi, de egyszercsak történik egy váratlan dolog, megijed a ló, elugrik hirtelen valamerre, és a csoda ott hever romokban: a lovas leesett, jól megütötte magát… az ijedtség először a fájdalmat eltakarja, de nemsokára az is előjön. Ettől kezdve a lóról a félelem, a fájdalom jut eszébe a lovasnak, a rajongás fénye alábbhagy…, és már nem is akar lóközelbe kerülni… Egy álom összetört… Ettől kezdve még az is lehet, hogy valakit lebeszélnek a lovaglásról, mert hiszen az veszélyes… Ti találkoztatok már ilyennel?